Motiváció az élet hajtórugója

Fontos hogy tudd: Alapvetően kétféle erő hat minden emberre. Az egyik előre húz, a másik visszatart. A húzóerő a személyes jövőképed. A visszatartó erőt az önkorlátozó hiedelmeid jelentik. - "Nem hinném, hogy képes lennék rá..." -

Ha eredményt akarsz elérni növeld a húzóerőt és csökkentsd a visszatartó erőket!

A húzóerő, a motiváció, a lelkesedés fenntartásához szükség van a tanulásra! Ezek a történetek írások filmek ebben tudnak segíteni!

2014. szeptember 17., szerda

Ne ítélkezz, mert a látszat sokszor csal!

Egy faluban élt egy nagyon szegény öregember, de még királyok is irigyek voltak rá, mert volt egy csodaszép fehér lova. Fantasztikus összegeket kínáltak neki, de soha nem adta el.
Egy reggel nem találta a lovát az istállóban. Összegyűlt az egész falu, és az emberek azt mondták:”Te buta öreg! Tudtuk, hogy egy nap ellopják azt a lovat, jobb lett volna, ha eladod. Micsoda balszerencse!”
Az öregember azt felelte: “Ne ragadtassátok el magatokat annyira, hogy ezt mondjátok! Minden, ami van, az van. A ló nincs az istállóban. Ez tény. Minden más ítélet. Nem tudom, hogy ez szerencsétlenség-e vagy áldás, mert nem tudom, mi következik.”Az emberek kinevették az öreget.
Mindig is bolondnak tartották egy kicsit. De a ló 15 nap múlva visszajött. Nem lopták el, hanem kitört a vadonba. És ez még nem minden, ráadásul 12 vadlovat is magával hozott.
Újból összegyűltek az emberek, és azt mondták: “Öregember, igazad volt! Tényleg áldás lett belőle.” Az öregember azt felelte: “Megint túl messzire mentek! Minden, ami van, az van: a ló visszajött. Ha csupán egyetlen mondatot olvastok – hogyan tudnátok megítélni az egész könyvet?”
Az öregembernek egyetlen fia volt, aki elkezdte betörni a vadlovakat. Már egy hét múlva leesett a lóról, és eltörte a lábát. Az emberek újból összegyűltek és ítélkeztek: “Igazad volt, szerencsétlenséget hozott. Az egyetlen fiad most leesett a lábáról, pedig ő volt a támaszod öregségedre. Most szegényebb vagy, mint azelőtt bármikor.”
Az öregember így válaszolt: “Megszállottként ítélkeztek! Minden, ami van, az van: a fiam eltörte a lábát. Senki sem tudja, hogy ez szerencsétlenség-e vagy áldás. Az életből soha nem láthattok többet egy pillanatnál.”Úgy történt, hogy az ország hárborúba keveredett. A vidék minden fiatal férfijét elvitték katonának. Csak az öregember fia maradt otthon, mivel eltört a lába. Siránkozás töltötte be az egész vidéket, mert ezt a háborút nem lehetett megnyerni, és mindenki tudta, hogy a legtöbb fiatal férfi nem fog hazatérni. 
Az emberek elmentek az öreghez, és azt mondták: “Igazad volt neked, áldás lett belőle!” Az öregember azt felelte: “Nem hagytok fel az ítélkezéssel. Minden, ami van, az van. Behívták a fiaitokat a hadseregbe, az én fiamat pedig nem hívták be. Csak az egész tudja, hogy ez áldás-e vagy szerencsétlenség. SOHA NE ÍTÉLKEZZETEK!”

2012. szeptember 6., csütörtök

Vetés nélkül soha sincs aratás!


Volt egyszer egy utazó, aki eltévedt a sivatagban. Már több napja vándorolt az egyformának látszó homok dűnék között, de nem talált lakott helyre, sem oázisra. Lassan elfogyott az utolsó csepp vize is. Irtózatos szomjúság gyötörte, azt gondolta, itt a vég.
Aztán egyszer csak egy elhagyott pálmaligetre bukkant, melynek a közepén egy kis kunyhó állt. Az utolsó erejével odavánszorgott. Egy kutat talált benne. Erejét megfeszítve pumpálni kezdte. Semmi, a víznyerő csont száraz volt. A tekintete egy kis asztalra tévedt. Volt rajta egy kulacs, úgy másfél-két literes. És… igen…, tele volt vízzel. Már húzta is volna ki a dugót, hogy kínzó szomjúságán enyhítsen, amikor észrevett egy kis táblácskát mellette, valami írással. Betűzni kezdte, és ez állt rajta:

„Vándor! Töltsd a vizet a kútba, az utolsó cseppig, és annyi vizet pumpálhatsz, amennyit csak akarsz!”
Emberünk dilemmába került. Rettenetesen szomjas volt, de tudta, hogy ennyi vízzel legfeljebb 1-2 nappal élhet tovább, és nem biztos, hogy a következő oázisig el fog érni, ráadásul azt sem tudta, merre induljon.Te mit tettél volna a helyében? El tudod képzelni, milyen lehet 40 fokban napok óta nem inni? Ha beletölti, és nem jön víz, az a biztos halál. Ha megissza, egy hajszálnyi esélye talán marad.

Észvesztő dilemma!
Mi lenne, ha a felét meginná, és a többit töltené bele? De az írás szerint az utolsó cseppig bele kell töltenie. Nos, a vándor vett egy mély lélegzetet, és beleöntötte az egészet a kútba. Majd elkezdte pumpálni. Először semmi.

Érezte, hogy a forróság ellenére megfagy a vér az ereiben.
Majd halk szörcsögés hallatszott. Aztán néhány koszos, sáros vízcsepp megjelent. Reménykedni kezdett, és még nagyobb erővel pumpálta… Elkezdett folydogálni, és egyre inkább tisztult. Eszeveszett pumpálásba kezdett. Néhány perc múlva bőven folyt a kristály tiszta, hűs víz. Az egész kád megtelt a kút alatt, az utazó nyakig merült a friss, selymes vízbe, és csak ivott és ivott…
Amikor aztán annyi edény megtöltött, amennyit csak elbírt, egy feliratot vett észre kifelé az ajtó felett, melyet eddig nem vett észre:

„Vándor! Ne felejts el újra megtölteni a kulacsot, hogy aki utánad jön, szintén ihasson a kútból!”

Ezek a kutak úgy működnek – és ez nem kitaláció, tényleg vannak ilyen kutak -, hogy előbb beléjük kell tölteni egy kevés vizet, hogy működésbe lépjenek.
Ebben nagyon hasonlítanak az életben is a legtöbb olyan dologhoz, amelyből nyereséget szeretnénk kivenni. Először bele kell tennünk valamennyit. Kockázatot kell vállalnunk. Hol többet, hol kevesebbet. Minden "kút" más mennyiséget kíván. A felével, vagy csak 99%-al nem elégszik meg. Ebben nagyon hasonlít a hálózatépítéshez, ahogy már bizonyára Te is észrevetted.

De nem csak arra hisz az élet minden területén szükség van a vetésre ahhoz, hogy aratás legyen!
De az emberek mindig le akarják spórolni a befektetést akár az egészségükről akár a jövőjükről van szó! Mindig a jelenben élnek és csak azzal tőrödnek, hogy ma feléljenek mindent és nem tőrödnek a következményekkel! És amikor hirtelen valami baj történik, egy váratlan betegség, baleset egy rossz lelet diagnózis kerül a kézbe, vagy elbocsátják a stabilnak hitt munka helyéről akkor döbben rá, hogy cselekedni kéne de ilyenkor már sokszor késő! 

A táplálékkiegészítők és az MLM lehetőség nem tűzoltásra való, hanem megelőzésre!
Ezért gondold meg kedves olvasó megéri-e meginni a kancsó vizet a gyors szomjúság oltásra, vagy érdemesebb-e hinni a felírásnak, és hittel beleönteni a kútba, bízva benne, hogy sokkalta nagyobb áldás lesz belőle!

2011. április 16., szombat

Motivációs történetek

Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira. Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszercsak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.

Az öreg kutya azt gondolja: "Jajjaj! Most igazán bajban vagyok!"
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből, gyorsan elkezdi rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált: "Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
"Húúú!", sóhajt a leopárd, "ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.
Utána iramodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. "Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodik: "Na, most mit csináljak?" Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket.
 Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
"Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!"
Tanulság:
- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.

Sikertörténetek

Motivációs filmek

Motivációs idézetek